Áldott,Békés húsvéti ünnepet..

 

Áldott, Békés Húsvéti Ünnepeket kívánok Nektek szeretettel
Ünnep van, a tavaszi Feltámadás ünnepe, melyre a Természet minden lakója hivatalos. Mindenki, a legapróbbaktól a leghatalmasabbakig, és mindannyian a legszebb ünneplőjüket öltik magukra, hogy így tisztelegjenek a csodás Természet előtt.
Az erdő zöld fátyollal beterített rengetegében fehér virágokkal büszkélkedő vadkörtefák, kökénybokrok tűnnek ki, mintha ők lennének a menyasszonyok. A Napocska meleg simítása, lágy érintése sorra bontogatja hófehér szirmaikat, hogy ők is teljes pompájukban tudjanak tündökölni eme dicső ünnepen. Amikor pedig mindannyian felöltöztek, édes illatukat kezdik szórni, melyet könnyedén felkap a pajkos szél, és viszi-viszi, repíti szárnyain, el a messzibe, hogy hírt adjon róla, elérkezett a pillanat. A méhek zümmögő hada összesúg, és már indulnak is, hogy andalító muzsikájukkal körbezsongják a fehér sziromruhába öltözött fákat, bokrokat. Ők pedig hálájuk jeléül, mint apró édes cukorkákat úgy szórják a pollenjeiket, minden zümmögő rovarnak, aki megtiszteli őket.
A fák törzsei között, az avar puha dunnája alól virágok nézelődnek. Kelyheiket nagyra nyitják, csillogó szemeikkel a zöld fátyolba bújt erdőt nézegetik. Arcukon széles mosoly ül, boldogok, hogy ők is részesei lehetnek eme csodás napnak.
Csinos felöltőbe bújt madarak állnak a gallyacskák hegyén. Csőrüket nagyra nyitva, fejecskéiket az Ég kékje felé emelve csengő éneküket szórják a tavaszi erdő rengetegébe.
Csupa hang az erdő, újra teljes valójában zsong az élet, melyre még az is kitörli az álmot a szeméből, aki ez idáig lusta volt felébredni. Mindenki talpon van, mindenki készülődik, hisz mindenki részese akar lenni a világ legszebb ünnepének.

                                

                                 

Húsvét köszöntő

 

Ady Endre : A tavaszi szív verse

 A tavaszi szív verse.

Kalimpál és kalimpál és

Kalimpál kicsit bután

Esős, áprilisi hajnalt,

De még jobban délután,

De még jobban későn, éjjel:

Ilyen a tavaszi szív.

Nem biznék rá egy garasnyit,

Nem biznék rá egy garast,

Mert az áprilisi hajnal

Rég kipróbáltam ravasz

S szivünk viszi ravaszságba:

Ilyen a tavaszi szív.

Hirdetés

Amit írok, az se hűség,

Április van, szív oson,

Minden háborúnál vénebb

Hadakozik okoson,

Szerelem jön holt-testekre,

Ilyen a tavaszi szív.

                 /  Ady Endre  /

                                           

Április

 

Április 1 :Hunika

Április 1

Az év negyedik hónapjának első napja,

Örvend ennek a világ apraja és nagyja

Minden embernek azon jár az esze ma,

Hogy tréfát űzzön valakivel, valaha.

Egy tréfás, bohókás nap ez az április egy,

Ahol meggondolod mit teszel, mert nem mindegy,

Egy nagy tréfa csúnya áldozata is lehetsz

S már ez ellen semmit nem tehetsz, mérgelődhetsz.

Bolondos nap, bolondos időjárással jár,

Nem tudni mi jön most, talán tél lesz vagy nyár,

Minden feje tetejére áll erre a napra,

És versed nem tudod fölrakni a poet-ra.

De ez a nap csak egy napig tart mint a többi,

Ezalatt az ember próbál nagyot röhögni

És este is lefekszik ugyanúgy mint máskor,

S reggel úgy ébred: elég volt a kacagásból!

            /   Hunika  /

                                 

                                      

Tavasz

 

Radnóti Miklós : Száll a tavasz

 Száll a tavasz

Előhang az eclogákhoz

Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is,

olvad a hó, a nyulak meg az őzek lábnyomán már

kis pocsolyákban a nap csecsemőnyi sugára lubickol.

Száll a tavasz kibomolt hajjal, heverő hegyek ormán,

fák gyökerén fut, a rügy gyöngéd hónalja tövében,

s csiklandós levelek szárán pihen és tovaszáguld.

S szerte a réten, a domb fodrán, fodros tavakon kék

lánggal lobban az ég.

Szál a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság

angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, a sárga

sárba fagyottan, alélt gyökerek közt fekszik aléltan,

nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis

zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred.

Rab. S a rabok feketén gyürüző vad bánata csobban

álmaiban s föld és fagyos éj nehezült a szivére.

Álmodik és mellét nem emelgeti sóhaja sem még,

lent nem pattan a jég.

Néma gyökér kiabálj, levelek kiabáljatok éles

hangon, tajtékzó kutya zengj, csapkodd a habot, hal!

rázd a sörényed, ló! bömbölj bika, ríjj patak ágya!

ébredj már aluvó!Radnóti Miklós: Száll a tavasz

Előhang az eclogákhoz

Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is,

olvad a hó, a nyulak meg az őzek lábnyomán már

kis pocsolyákban a nap csecsemőnyi sugára lubickol.

Száll a tavasz kibomolt hajjal, heverő hegyek ormán,

fák gyökerén fut, a rügy gyöngéd hónalja tövében,

s csiklandós levelek szárán pihen és tovaszáguld.

S szerte a réten, a domb fodrán, fodros tavakon kék

lánggal lobban az ég.

Szál a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság

angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, a sárga

sárba fagyottan, alélt gyökerek közt fekszik aléltan,

nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis

zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred.

Rab. S a rabok feketén gyürüző vad bánata csobban

álmaiban s föld és fagyos éj nehezült a szivére.

Álmodik és mellét nem emelgeti sóhaja sem még,

lent nem pattan a jég.

Néma gyökér kiabálj, levelek kiabáljatok éles

hangon, tajtékzó kutya zengj, csapkodd a habot, hal!

rázd a sörényed, ló! bömbölj bika, ríjj patak ágya!

ébredj már aluvó!

                            /  Radnóti Miklós  /

                                                                  

Tavasz

 

József Attila : Tavaszi ének

 Tavaszi ének

Éneklem a tavaszt, a fényt,

Bimbózó ifjú zöld reményt,

Szerelmes szívem sóhaját

S csitítgatom szegényt,

Nekem nyilik minden berek

– A vérem játékos gyerek –

S a Nap elém hajol

És rám kacag, milyen ravasz

– Ó pompa, szín, ó dús Tavasz! –

Csak Márta nincs sehol.

Havas telekre zsenge fű,

A szellő nádi hegedű,

Rügyeznek ifjú lányszivek,

Az arcokon derű!

Csikó nyerít szerelmi vészt

S a torkom fölkiáltni készt:

– Vén Földünk hogy forog!

S a kék ég is milyen magas,

– Ó pompa, szín, ó dús Tavasz!

– Reá ha gondolok.

Itt ékes, hímes szőnyegek,

Ott északon a bús hegyek,

Hol nem gondolnék rá soha –

De arra nem megyek…

– Rikolts, dalolj szegény torok:

– Ihaj, a Földünk hogy forog!

Ihaj szerelmi láz!

Mig jő a Tél, ki béhavaz

– Ó, pompa, szín, ó dús Tavasz! –

S a halál citeráz.

     / József Attila  /

1922. június 18.

                      

Szabó Lőrinc : Tavasz