Nyári örömök
Nyári örömök
Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem
hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden
percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek,
miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a
hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, amely
harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerűtlen hangversenyének
kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember.
Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg
reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak,
tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek? Közülünk hányan képesek egy pillanatra
megfeledkezni a nyűglődéseikről, hogy elámuljanak ezen a csodás látványon?
Úgy tetszik: az ember éppen annak van a legkevésbé tudatában, hogy él.
/ Marc Lévy: Mint a mennyben /
.jpg)
Cher Louis : Nyár
Nyár
Pipacsok színe bólint,
a rét piros sebét
zölden kötözi be a táj.
A legelésző bárányok
zarándok bogáncsot cserélnek,
s az izzadt meleg
forró bilincsbe fogja
a bágyadt délidőt.
Zörög a patak,
és inni térdel hozzá
a szédelgő délibáb.
Eltagadott árnyékok
sovány testtel
várakoznak a fák alatt.
Majd előlépnek,
ha súlyát vesztve
trónjáról legurul a Nap.
Száraz rögökre áll,
s onnan strázsál
a sokáig virrasztó fény.
Meggyúlik körötte
a reszkető messzeség,
a vetés közt tűzként lobog,
s tikkadt szántók közepén,
barázdák közé heveredik
izzó szívvel a nyár.
/ Cher Louis /
Kőmüves Klára : Nyár
Nyár
Ameddig elláthat a szem a kéklő ég alatt
csodálja mindenem a szőke kazlakat. S
habár a rendszerét nem értve kémlelem,
festménnyé pingálja bennem képzetem.
Alant keret – a föld. Fentről leánykás felhő
nyelvet ölt. Balról képbe lógó pimasz faág,
jobbjáról a döntés végtelen nehéz, talány…
vagy éppen ő a Végtelen, ki még tengernyi
kazlat ringat, mint hullám is habot, amit
egyetlen sirály sem láthatott, mert partot
el nem érve nyelte el a víz… Pillanat!
Már látom is; kép jobbja tarka ló,
ropogtató fogak… friss széna íz.
/ Kőmüves Klára /
.jpg)
Ma nyár van
koranyár, képlékeny még az idő,
kerékvágását keresi, a régit, majd
belezökken; hétágról tüzel a nap
már kora reggel, harmatot hörpint
a kert és megszólalnak a hangok,
lekaszált fű illata zúdul, nyitva az
ablak, zöld a határ még, de jósol
a naptár: kánikula lesz, égzengés
jöhet és vihar, tele jéggel-veréssel;
Már vágják az érett búzatáblákat,
ha szél fú át a tarlón – mondják: –
Tiszavirágéletű lesz ez a nyár is!
de hát ne fussunk ennyire előre;
vadgerle-búgás rendezi át a játék-
színt, meleg lesz ma is, ha a Nap
zenitre hág; vicces ez az évszaki
körforgásjáték: leszünk és múlunk
egy felsőbb karnagy kottája szerint…
/ Koosán Ildikó /
Pirilke László Ispaits: Szépséges virágom !
Szépséges virágom!!
Harmatcsepp a szája, lelkem szép virága.
Szirmain az álmom válhat valóra.
Szépséges virágom, rózsa az illatja.
Szirmai kelyhéből ajkaim itatja.
Szépséges virágom világnak legszebbje.
Szeretem is nagyon,s ápolom lelkemben.
Gyönyörétől létem gyönyör éden fogja.
Kezdetektől végleg kelyheiből inna.
Inna italozna élet vizet kérne,
testemnek, lelkemnek ó te világszépe.
Harmatcsepped ápol, mámort hoz szívemre,
szépséges virágom nékem nyílj lelkemben.
/ Pirilke László Ispaits /
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)