Mentovics Éva :Télapó

      Télapó

Nagy hó alatt roskadoznak

az erdei fenyőfák,

s azt susogják, hogy valaki

erre repül – úgy hallják.


Minden évben decemberben

erre siklik egy nagy szán.

Rajta ül egy öreg bácsi,

dér van hosszú szakállán.


Szánon siklik, repül tova

ez az öreg bácsika.

Ki ébren van éjszakánként

talán meg is láthatja.


Télapónak szólítják Őt,

s hófehér a szakálla…

Decemberben a Világot

szánkójával bejárja.


Ruhája sem hétköznapi:

piros, fehér szőrmével.

Kezében egy szép nagy album:

tele sok kis fényképpel.


Minden képen egy kisgyermek,

túloldalán sok szöveg…

oda írták a gyerekek,

mit hozzon a jó öreg.


Repítik a rénszarvasok

telepakolt szánkóját,

miközben ő jegyzeteli

kinek mit vitt, és hol járt?


Fényes szánján ezer játék:

babák, könyvek, sok labda…

késő éjjel a bakancsba,

s csizmák mellé berakja.

         /  Mentovics Éva  /

                                         


Johann Wolfgang Goethe : idézet


Örülök az életnek, mert még ég egy kis olaj a lámpámban…

Nem keresem a töviseket, apró örömökre vadászgatok.

Ha alacsony az ajtó lehajolok... ha a követ

eltehetem az utamból,elteszem,

ha túl nehéz... kikerülöm.

Így mindig találok valamit az életben,

ami szívemet könnyűvé, arcomat vidámmá teszi."

              (Johann Wolfgang von Goethe)

                                                        




Lélekemelő idézet

 

Végigküzdöttél már sok-sok nehéz időt, ugye?

Bizony. Te talpra estél. Talán nem volt leányálom, s

nem is tudtad mindig, mit tegyél. De sikerült kitalálnod,

merre lépj. Különösen, ha sikerült megőrizned

humorod, s nem veszett el mosolyod.

                                       /  Ceal Carson   

                                                                 


Müller Péter idézet

 

Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele.

Soha, egész életében!...

A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget - de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele.

És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg!"

                                                    

                                      / Müller Péter /

                                                                   


                  

Elisabeth Gilbert -idézete

 

A húszas és harmincas éveinket azzal töltjük, hogy megfeszülve igyekszünk tökéletesek lenni, mert annyit aggódunk amiatt, hogy mit gondolnak rólunk az emberek. Aztán negyven-ötven éves korunkra végre elmúlik a görcsösség, mert rájövünk, hogy magasról teszünk rá, hogy ki mit gondol rólunk. De igazából csak a hetvenes, nyolcvanas éveinkben válunk teljesen szabaddá, mert akkor fedezzük fel a felszabadító igazságot-valójában sosem gondolt ránk a kutya sem.

Az emberek nem vesztegetik ránk az idejüket. Nem rajtunk gondolkodnak. Sem most, sem máskor.

Az emberek általában csak magukra gondolnak. Nincs idejük arra, hogy azon rágódjanak, te mit csinálsz vagy milyen jól csinálod, mert mindenkit lefoglal a saját személyes drámája. Lehet, hogy az emberek figyelme egy pillanatra feléd fordul (ha látványosan és nyilvánosan sikerre viszel valamit vagy felsülsz valamivel), de ez a figyelem nagyon gyorsan visszaterelődik oda, ahol mindig is volt-önmagukra. Habár elsőre talán szörnyen magányos elképzelésnek tűnik, hogy nem mi vagyunk az első számú napirendi pont mások számára, ugyanakkor felszabadító is. Szabad vagy, mert mindenki más túlságosan el van foglalva azzal, amit éppen csinál ahhoz, hogy egyáltalán eszükbe juss.

Légy hát, aki lenni akarsz.

Csináld azt, amit csinálni akarsz.

Csináld azt, ami lenyűgöz és ami életre kelt.

Alkoss bármit, amit alkotni akarsz- és hagyd, hadd legyen elképesztően tökéletlen, mert nagyon valószínű, hogy soha, senkinek sem fog feltűnni.

És ez isteni."


                           /     Elisabeth Gilbert    /