A tél, december kezét fogva, csöndesen ballag be a természet ösvényeire.
Léptei nehézkesek, szemei fagyosan csillogók, deres szakállából pedig
csilingelő jégkristályokat perget az erdők, mezők lakóira.
Kora reggelre fehér zúzmara ruhába öltözteti a sápadt fűszálakat,
a mély álmunkba szenderedett fák és bokrok kesze-kusza ágacskáit
hófehér dunnával takarják be a tájat.
Havat szórnék…
Havat szórnék a világra
így december közepén!
Havat szórnék a szívekre,
rájuk szállna a remény.
Akire csak a hó hullna,
érezné, milyen hideg,
de amikor elolvadna,
ébresztené a szívet.
A szeretet melegétől
lángra gyúlna minden szív,
s érezné, hogy szép az élet,
és most épp szeretni hív.
Ráébredni, hogy a világ
csak látszatra oly rideg,
de elolvad minden bánat,
ha egy szép szív lepi meg.
Gyertek majd ki a szabadba,
rátok is essen a hó!
Kapjátok meg üzenetem:
– Emberek, szeretni jó!
/ Aranyosi Ervin /
Télapó
Nagy hó alatt roskadoznak
az erdei fenyőfák,
s azt susogják, hogy valaki
erre repül – úgy hallják.
Minden
évben decemberben
erre siklik egy nagy szán.
Rajta ül egy öreg bácsi,
dér van hosszú szakállán.
Szánon
siklik, repül tova
ez az öreg bácsika.
Ki ébren van éjszakánként
talán meg is láthatja.
Télapónak
szólítják Őt,
s hófehér a szakálla…
Decemberben a Világot
szánkójával bejárja.
Ruhája
sem hétköznapi:
piros, fehér szőrmével.
Kezében egy szép nagy album:
tele sok kis fényképpel.
Minden
képen egy kisgyermek,
túloldalán sok szöveg…
oda írták a gyerekek,
mit hozzon a jó öreg.
Repítik
a rénszarvasok
telepakolt szánkóját,
miközben ő jegyzeteli
kinek mit vitt, és hol járt?
Fényes
szánján ezer játék:
babák, könyvek, sok labda…
késő éjjel a bakancsba,
s csizmák mellé berakja.
/ Mentovics Éva /
Örülök az életnek, mert még ég egy kis olaj a lámpámban…
Nem keresem a töviseket, apró örömökre vadászgatok.
Ha alacsony az ajtó lehajolok... ha a követ
eltehetem az utamból,elteszem,
ha túl nehéz... kikerülöm.
Így mindig találok valamit az életben,
ami szívemet könnyűvé, arcomat vidámmá teszi."
(Johann Wolfgang von Goethe)
Végigküzdöttél már sok-sok nehéz időt, ugye?
Bizony. Te talpra estél. Talán nem volt leányálom, s
nem is tudtad mindig, mit tegyél. De sikerült kitalálnod,
merre lépj. Különösen, ha sikerült megőrizned
humorod, s nem veszett el mosolyod.
/ Ceal Carson
Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele.
Soha, egész életében!...
A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget - de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele.
És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg!"
/ Müller Péter /
