Alb Antal : November
November
Sóhajt
a rét, az erdő
követi,
Reccsen az ág a szél tördelgeti,
Csöppje hull a hónak, hideg a táj,
Bújj közelebb kedves, a tél dudorász.
Zizzenve
lép a hajlott korú tél,
Tekintete a hidegről mesél,
Lelke remeg, a szíve kőkemény,
Márvánnyá lesz a föld, s hófehér.
Csattogjon
szárnyad, ha már földet ér,
Lábnyomod legyen csupa hófehér,
Jéghideg szíved egy idegen hely,
November, ha újra megérkezel.
/ Alb
Antal Kevesebb /
.jpg)
November reggel
"A csoda benne van egy novemberi virradatban, a nap első sugarában, a lassan lefövő kávé illatában... Benne van a madarak dalában, az eső kopogásában...
Minden nap egy csoda, és újrakezdés is egyben. Csupán észre kell vennünk... és hagyni, hogy lopja be magát a szívünkbe. Egy kávé, egy jó könyv...
Ajándék az élet, hatalmas ajándék. Éld örömmel!"
(Czernay Hajna)
Illyés Gyula : Novemberi kertben
Novemberi kertben
Az
ablak már próbálja,
milyen lesz majd jege,
de lefut még a pára,
napfény süt újra be,
mint amikor a gyermek
sír egyet s földerül.
Kilépek, járok egyet
az öreg ház körül.
A fény mind fújja: nyár van;
ülök csak, hallgatom
kalapban, nagykabátban
a kerti kispadon;
szívom szemem lehúnyva
a nap mézes borát;
szívem kortyként tanulja
a vének mámorát.
Mezétláb kergetőztem,
nagyapa üldögélt,
ült nyáron is itt őszben,
örült, hogy ült, hogy élt,
örült, hogy láthat engem,
sarját, lába előtt.
Örülök, hogy szívemben
lám viszontlátom őt.
Hogy mint hajdan a fényben,
itt ül teljes maga
a szívem melegében,
emlékem magzata,
itt ül s én rejtett módra
vele oly egy vagyok,
mintha belém mult volna
s már fel is támadott.
Mert félnék, hogy a föld vár,
ki azt sem tudhatom,
nem támadtam-e föl már
egy győztes hajnalon
s nem vagyok-e az rég tán,
ki vágytam lenni: ő,
nagyapám, férfi, némán
helytálló s elmenő.
Elmenő s búcsúzáskor
bólintó csöndesen,
mint mikor az ősz rászólt
a tarlott földeken
és hazaküldte s ő ment
némán: helyin a mag
s buzog folyton a föld lent.
- Valamit csak kiad!
Nem félek a haláltól,
csak emberi legyen,
becsülettudó, jámbor,
ne jöjjön hirtelen,
ne üssön rajtam durván,
mint paraszton a vad
martalócnép, ledúlván
pajtámat, házamat.
Jöjjön, mint tisztes vándor,
üljön meg itt velem,
hívja ki induláskor
asszonyom, gyermekem,
becsülje meg a portám,
a népet, hová jár!
Oh légy keresztény hozzám,
keresztényhez, halál!
/ Illyés Gyula /
M. J. Kata: Szép őszi vers
Szép őszi vers
Megérkezett október
az ősz hava.
Mindszent havának
nevezték vala.
Gyümölcsöt
érlel,
fa lombot színez.
Levegője, finom
illatoktól terhes.
Vidáman
kergetőzik,
jól elvan egymással,
a sülő gesztenye,
az édes must illatával.
Most
van ideje
a szüreti bálnak.
Méltó ünneplése
a sok-sok munkának.
Csak
a virágok búsulnak,
dér csipkedi őket.
Tudják, hogy sorsuk,
a szomorú enyészet.
Erdők, mezők lakói
a télre készülnek.
Titkos éléstáraik
szépen megteltek.
Október,
október,
te sokszínű hónap.
A berregők közt,
a legszebb vagy.
/ M.J.Kata /
Gabi Kavics: Álmodó október
Álmodó október
Sötét a reggel és korán lesz este
az október már a télről álmodik
hideg a pad, a bokor sem nyújt
óvó menedéket, hisz levelét vesztve
meztelen, mint a fák csupasz ágai.
Apró kis bogár haldokló levél alá bújik,
alig van zöldje a fűnek,
lassul az élet, a Nap is bújik az égen,
varjak repülnek csúf károgással
az egyre csípősebb szélben.
Fakulnak az ősz csodás színei,
szürke ködbe bújnak a házak,
elmúlik lassan ez a néhány hónap
várunk még kicsit az éledő tavaszra
és közben örülünk a talán lehulló hónak.
/ Gabi Kavics /
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)