Régi dal


Egy dallamot sodor az őszi szél.
Sárgul már, hull a fákról a levél.
Megpendíti szívemnek húrjait.
Felrepíti lelkemnek szárnyait.

Ha meghallom a régi dalt,
mely olyan sokszor vigasztalt.
Egy régi nyár emléke visszajár....
Fülemben hallom szívem ritmusát.

Egy régi dal, - egy régi nyár....
Itt él a szívemben újra már.
Elrepült régen az ifjúság.
Mégis úgy érzem, most újra,
csak nekem szól a gitár.

Cri Amer :Csendes őszi vers

Csöndes őszi vers

Az elmúlásnak gazdag színeit

a lágyan hömpölygő köd fakítja,

és magányukról suttognak a fák,

sárba hullott valamennyi lombja.

Szomorú, vajúdó őszi vers ez,

fakuló fényben a felhők alatt

sápadt levelekkel játszik a szél,

és halálba simul a gondolat.

Hűvös van, jólesik a tűz-meleg,

zsarátnokot nézve elmerengeni;

s végső búcsút inteni a nyárnak,

fény tüze nem fog már hevíteni.

Csönd van, cseppen a hűs eső puhán,

haldoklik az őszbe fordult világ,

vele a lelkem is halni készül,

- elnémulok, és az idő megáll. 

                       /   Cri Amer     /

                                                   

   

Ősz

Ősszel...

"Ősszel, ahogy hűlnek az éjszakák, úgy lesz egyre színesebb a táj.

A fák, a bokrok, mind-mind magukra öltik színes ünneplő ruhájukat, 

hogy ezzel mutassák gyorsan múló pompájukat."

Miskolczi Tímea

Áprily Lajos : Gesztenyelomb

Hull a fákról

Hull a fákról sárga levél

játszik velük bús őszi szél

ágak siratják lombjukat

fák kérgét eső áztatja.

Ágak siratják lombjukat

tarka levelek a nyarat

dideregve összebújnak

társaikkal az avarban.

Fák kérgét eső áztatja

törzsét vizesre simítja.

Hová tűntek a bogarak?

Mókus lapul hűs odúban.

Hull a fákról a sok levél

rázza őket a hideg szél.

Érzem kitárt ablakomban

tél oson a lombok alatt.

Kertész Nóra  

Őszi képek

Az ősz szépség, világ sok színe,fények játéka,csupa harmónia.

Az ősz dicsérete

 Egyszer csak, észrevétlenül 

A fa alá avarszőnyeg kerül. 

Megállsz a mélázó napsütésben, 

Gyönyörködhetsz az őszi ködben. 

Ezer színnel festett képek, 

Mind a szívedbe égnek.

   Ady Endre

Juhász Gyula :Ének

Suhan az ősz

Fáknak levelei rozsdabarna ,sárga ,

De néhól vörösbe hajlik át az árnya.

Erdei utakon széllel együtt futnak,

Őszi hangulatba szinte kavarognak,

A Nap enyhe súgara simítja a tájat,

Öleli csókolja a gyönyörű a fákat.

Két évszakon át lombjait csodálta,

Úgy érzi itt hagyják és most ő lessz árva.

Már minden hiába meg jött az elmúlás

Addig eső könnye húlik majd a tájra,

A fák elalszanak a tavaszra várva.                                                                                                             

            Tokaji Márton