Juhász Gyula : Vértanúik

 VÉRTANÚINK

A föld alól, a magyar föld alól

A vértanúk szent lelke földalol:

E nagy napon, hol emlék s béke leng,

A bús bitókra hittel nézzetek!

Hittel, reménnyel, mert most kél a nap,

Minden napoknál szebb és szabadabb!

A nap, melyért mi vérben esve el,

Nyugodtan haltunk ama reggelen.

Szemünk nem látta, lelkünk látta csak,

Hisz onnan jönnek mind e sugarak;

Hisz onnan árad, új világ felett,

Szentháromságunk, mely jövőt teremt:

Szabadság minden népnek, aki él

S halni tudott egy megváltó hitér,

Egyenlőség, hogy Ember ne legyen

Mások szabad prédája, becstelen.

Testvériség, mely át világokon

Kézt fog a kézbe, hisz mind, mind rokon.

Ó magyarok, ti élő magyarok,

A halhatatlan élet úgy ragyog

Rátok, ha az egekbe lobogón

Igazság leng a lobogótokon,

Az Igazság, mely tegnap még halott,

Világ bírájaként föltámadott.

A népek szent szövetségébe ti

Úgy lépjetek, mint Kossuth népei.

A föld alól, a magyar föld alól

A vértanúk szent lelke így dalol.

                      /   Juhász   Gyula        /

Dsida Jenő : Súgás az ősznek

 SÚGÁS AZ ŐSZNEK

Ősz, te sokat tudsz:

mert sétálsz furcsán és hallgatagon,

s hervasztó, irgalmatlan

szomorú szemeiddel

befigyelsz minden ablakon.

Ősz, te sokat tudsz,

s tudásod soha el-nem-vehető,

mert a halottak nagy-erősek

és tanítód a temető.

Ősz, te sokat tudsz

és ajtómat ha titkon benyitod,

mellém lopózva böngészed ki,

miket szitálón, csöndesen

a papírra írok.

Ősz, te sokat tudsz,

de most nyílik a szám

s oly valamit súgok,

mit te se tudsz talán:

Most, hogy üvöltő, lázadt szél rohan

köd-váraktól köd-várakig,

van egy búsongó kis fiú,

van egy sóvárgó kis fiú, -

- ki ibolyákat álmodik.

Szatmár, 1924. szeptember 

              /   Dsida Jenő    /

                                              

Szent Mihály napi szólások

 

Kopogtat az ősz

Kopogtat az ősz

Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt;

pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az

árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az

őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták

ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul

felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul

eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és

beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben,

melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban

élünk és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket,

és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink

során.

                                         (Pam Brown)

                                                          

 

Pósa Lajos : Ősszel

 Ősszel

Fecskemadárt tudakozom:

Hová készül olyan nagyon?

Csak azt mondja csicseregve:

Szép virágos napkeletre.

Kérdezem a falevelet:

Mért oly sárga? Talán beteg?

Azt feleli a falevél:

Nemsokára viszi a szél.

Ne szállj, kedvem a fecskével,

Sem a sárga falevéllel,

Majd visszajön még a fecske,

Lesz még a fán levelecske!

                            /  Pósa Lajos  /

                                                     

Őszi rózsa: Pósa Lajos

 

Csorba Győző :Tevékeny ősz

 TEVÉKENY ŐSZ

Szó sincs itt semmiféle gyászról az ősz

teljes iparkodással ténykedik:

szervezi a kerti brancsot a kezdőket

kitanítja a haladókat emlékezteti

s fokozatosan adagolja

a kopárságot hideget olykor

a gürcölésbe csöpp játékot is kever:

például ökörnyálat úsztat szusszanó

sündisznóval zörgeti végig az avart

s a gyöngyvirág-tövön piros bogyót fakaszt

De persze többnyire mégiscsak dolgozik

hogy meglegyen aminek meg kell lennie:

az ál-halál a visszatartott lélegzet

a tág-üres terek a hasznos türelem

mikor majd agresszíven és hatalmasan

a zúzos talpú tél megérkezik.

                       /  Csorba   Győző   /

                                                           

                                                          

                                                        

                                                          

Leander Kills - Hull az elsárgult levél - Leander 10

Sík Sándor : Az első sárga levél

  Az első sárga levél

A fák alatt feküdtem,

Merengve fölfelé.

Hát ellibeg fölöttem,

Bénán, aszály-ütötten

Egy sárga tölgylevél.

Könnyelmű szél zilálja

Az asszu lombokat,

De nem leng több utána,

Csak ő az ősz leánya,

Az első áldozat.

Egyetlen, aki lenni

S nem-lenni is megért.

Valami hívja menni

- Menni-e vagy pihenni? -

Nem kéri, hogy miért.

Mért éppen ő az első?

És mért ilyen korán?

Mért nem dajkálta eső

Kis életének első

És utolsó nyarán?

Nem kérdez és nem lázad,

Panasza, könnye sincs.

Hűlt erein alázat

Halk zizegése bágyad

És lelkemen legyint:

"Törvényemet betöltöm:

Édes volt odafönn,

És jó lesz lenn a földön.

Azt, ami lesz, köszöntöm,

Ami volt, köszönöm."

                 /   Sík Sándor    /

                                          

Ősz