Március
Ma
jött az első
vad tavaszi szél
szőkén lobogva és bomlott-merészen,
pirosan, mint egy korai virág.
Összezörögtek a fekete fák:
megannyi sok titok tudója,
rejtelmesen és titkolódzva súgtak...
Egy rügy kidugta kíváncsi fejét,
rózsaszínné mosolyodott egy felhő,
valahol egy cinke
hangolni kezdett egy új zenét:
,,Tavasz! Tavasz! Tavasz!"
Este volt, és olyan volt az erdő,
mint egy iskolából szabadult kamasz.
Ma jött az első vad tavaszi szél
szőkén lobogva, és bomlott-merészen.
Szebb lett a vén föld? Nem tudom. Hiszen
én csak a te két szemedet néztem
/ Wass Albert /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése