Hónapokról versek ,idézetek .képek
Ilyenkor decemberben
Ilyenkor, decemberben
tiszta fehérben csillog a táj,
s az örökzöld fenyőre
ráfagy az apró jégkristály.
Ilyenkor, advent idején
csendesebbek az éjszakák,
ragyogó csillagok felé
szállnak a karácsonyi imák.
Amikor hópelyhek csókja
melenget szendergő világot,
szívekben ébred a szeretet,
s szelídek útján osszák a jóságot,
ilyenkor, decemberben
"megszáll egy titkos, gyönyörű ígézet",
a múlt legszebb emlékei
örömvasárnap mind elém sietnek.
/ Piroschka Irén Geng /
❄️🌲Erdei hírmondó - Didergő reggelen🎄❄️
Napokon keresztül kellett az erdő lakóinak nélkülözniük a Napocska mosolygó arcát, és sugarainak kellemes meleg simítását, ami egy picit jobb kedvre derítette volna őket. Tegnap este a szürke komor felhők észak felé robogtak nyomukban pedig a milliónyi csillag fénye ragyogott, és feltűnt az égbolton a Hold. Lassan, ráérősen ballagott az égen, hisz nem volt hová sietnie. Némán, szúrós szemekkel kémlelte a tájat, fényével pedig beragyogta a tél első estéjét és éjszakáját.
Az öregesen ballagó december pedig a sötétség leple alatt csöndesen megrázta ősz szakállát, amin a dér apró kristályai csilingeltek. Zenéjüket hallhatta bárki, aki ébren töltötte az éjszakát, aki némán kémlelte a tájat. Hangjuk olyan volt, mintha ezernyi apró csengettyű csenget volna.
Kora reggel, amikor a Napocska a keleti égbolton ébredezett, és lágy fénye bejárata az erdők, mezők ösvényeit tisztán látható volt az öreg december lépteinek a nyoma. Amerre csak járt apró dérkristályok pihentek, a fűszálakon, az ágakon, a természet minden lakóját csillogóan fehér ruhába bújtatta.
Fagyos volt a reggel, fogakat vacogtatóan hideg. Az ébredező madarak felborzolt tollakkal álldogáltak a fák, a bokrok ágain. Lábacskáikat bőszen emlegették, hol az egyiket, hol a másikat, mintha attól féltek volna menten az ághoz fagy. Csöndesen reppentek a fák sudaraiban, egyetlen hang sem hagyta el csőrüket. Azonban, ahogy a Napocska mosolygó arca egyre magasabbra kúszott az égbolton, sugarai pedig meleg érintésükkel a fák rengetegét simogatták, egy kis boldogság, egy kis jókedv járta át az erdő lakóit. Hiába terített a köd könnyed fátylat a tájra a kis tollasok boldogságát nem vette el.
Cinegék diskuráltak az ágak között, csuszka pár beszélte meg aznapi teendőit, nagy fakopáncs hagyta, hogy A Napocska körbe fonja fázós testét, az őszapók, a csízek népes csapata csacsogott egymásnak, vörös mellényes vörösbegy csetteget a bokor sűrűjében, egy szajkó pedig az ölyv hangját utánozva kiabált a tölgyfa ágainak védelmében.
Élettel, hanggal és egy kis jókedvvel telt meg az erdő december második napján a fagyos idő ellenére.
(Írta és a fotót készítette Miskolczi Tímea Panny)
DECEMBERI REGGEL
A vastag ég szobánkba lép
és puhán feldőlnek tőle mind
aprócska tárgyaink.
Ó, vasárnap reggel, te édes!
hat érdes reggel gondja ring
s kiúszik ablakunkon.
Mert hó ragyog kint és pehely
szöszös pehelyre szálldos újra,
fehérre hófehér.
Az utcai csenden át gyerek
piroska orráról beszél
sok gyöngyös szippanás.
Ó, lassú ébredés, óra
csengése nélkül, jó piszmogás
és hűvös, tiszta ing.
S mint a szabadság szerszámai,
csendben várnak ránk léceink
mélázó szíjaikkal.
*
Az ég a földig ér!
vonulj a hallgatag erdők felé,
komisz jövőd úgyis kisér
és sorsod úgyis lankadó,
mint holtra sebzett őzeké.
És holnap már lehet,
hogy utolszor tétováz ajkadon
elillanó leheleted
s halott arcodra sávokat
a hulló bombák árnya von.
/ Radnóti Miklós /
A tél, december kezét fogva, csöndesen ballag be a természet ösvényeire.
Léptei nehézkesek, szemei fagyosan csillogók, deres szakállából pedig
csilingelő jégkristályokat perget az erdők, mezők lakóira.
Kora reggelre fehér zúzmara ruhába öltözteti a sápadt fűszálakat,
a mély álmunkba szenderedett fák és bokrok kesze-kusza ágacskáit
hófehér dunnával takarják be a tájat.
Havat szórnék…
Havat szórnék a világra
így december közepén!
Havat szórnék a szívekre,
rájuk szállna a remény.
Akire csak a hó hullna,
érezné, milyen hideg,
de amikor elolvadna,
ébresztené a szívet.
A szeretet melegétől
lángra gyúlna minden szív,
s érezné, hogy szép az élet,
és most épp szeretni hív.
Ráébredni, hogy a világ
csak látszatra oly rideg,
de elolvad minden bánat,
ha egy szép szív lepi meg.
Gyertek majd ki a szabadba,
rátok is essen a hó!
Kapjátok meg üzenetem:
– Emberek, szeretni jó!
/ Aranyosi Ervin /
Télapó
Nagy hó alatt roskadoznak
az erdei fenyőfák,
s azt susogják, hogy valaki
erre repül – úgy hallják.
Minden
évben decemberben
erre siklik egy nagy szán.
Rajta ül egy öreg bácsi,
dér van hosszú szakállán.
Szánon
siklik, repül tova
ez az öreg bácsika.
Ki ébren van éjszakánként
talán meg is láthatja.
Télapónak
szólítják Őt,
s hófehér a szakálla…
Decemberben a Világot
szánkójával bejárja.
Ruhája
sem hétköznapi:
piros, fehér szőrmével.
Kezében egy szép nagy album:
tele sok kis fényképpel.
Minden
képen egy kisgyermek,
túloldalán sok szöveg…
oda írták a gyerekek,
mit hozzon a jó öreg.
Repítik
a rénszarvasok
telepakolt szánkóját,
miközben ő jegyzeteli
kinek mit vitt, és hol járt?
Fényes
szánján ezer játék:
babák, könyvek, sok labda…
késő éjjel a bakancsba,
s csizmák mellé berakja.
/ Mentovics Éva /
Örülök az életnek, mert még ég egy kis olaj a lámpámban…
Nem keresem a töviseket, apró örömökre vadászgatok.
Ha alacsony az ajtó lehajolok... ha a követ
eltehetem az utamból,elteszem,
ha túl nehéz... kikerülöm.
Így mindig találok valamit az életben,
ami szívemet könnyűvé, arcomat vidámmá teszi."
(Johann Wolfgang von Goethe)
Végigküzdöttél már sok-sok nehéz időt, ugye?
Bizony. Te talpra estél. Talán nem volt leányálom, s
nem is tudtad mindig, mit tegyél. De sikerült kitalálnod,
merre lépj. Különösen, ha sikerült megőrizned
humorod, s nem veszett el mosolyod.
/ Ceal Carson
Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele.
Soha, egész életében!...
A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget - de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele.
És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg!"
/ Müller Péter /
A húszas és harmincas éveinket azzal töltjük, hogy megfeszülve igyekszünk tökéletesek lenni, mert annyit aggódunk amiatt, hogy mit gondolnak rólunk az emberek. Aztán negyven-ötven éves korunkra végre elmúlik a görcsösség, mert rájövünk, hogy magasról teszünk rá, hogy ki mit gondol rólunk. De igazából csak a hetvenes, nyolcvanas éveinkben válunk teljesen szabaddá, mert akkor fedezzük fel a felszabadító igazságot-valójában sosem gondolt ránk a kutya sem.
Az emberek nem vesztegetik ránk az idejüket. Nem rajtunk gondolkodnak. Sem most, sem máskor.
Az emberek általában csak magukra gondolnak. Nincs idejük arra, hogy azon rágódjanak, te mit csinálsz vagy milyen jól csinálod, mert mindenkit lefoglal a saját személyes drámája. Lehet, hogy az emberek figyelme egy pillanatra feléd fordul (ha látványosan és nyilvánosan sikerre viszel valamit vagy felsülsz valamivel), de ez a figyelem nagyon gyorsan visszaterelődik oda, ahol mindig is volt-önmagukra. Habár elsőre talán szörnyen magányos elképzelésnek tűnik, hogy nem mi vagyunk az első számú napirendi pont mások számára, ugyanakkor felszabadító is. Szabad vagy, mert mindenki más túlságosan el van foglalva azzal, amit éppen csinál ahhoz, hogy egyáltalán eszükbe juss.
Légy hát, aki lenni akarsz.
Csináld azt, amit csinálni akarsz.
Csináld azt, ami lenyűgöz és ami életre kelt.
Alkoss bármit, amit alkotni akarsz- és hagyd, hadd legyen elképesztően tökéletlen, mert nagyon valószínű, hogy soha, senkinek sem fog feltűnni.
És ez isteni."
/ Elisabeth
Gilbert /
Hamvas Béla - Oszd meg, amid van!
A legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte, amit kívánt: a mennyországba léphetett az üdvözültek közé.
Teljes napot tölthettek itt a boldogok között, napkeltétől napnyugtáig élhettek elíziumi életet.
- Az első bölcs az élményt nem bírta el, és belehalt;
- a második elméjében megzavarodott;
- a harmadik az élményt magába zárta, őrizte élete végéig, s a megszerzett boldogságot magának tartotta meg.
- Csak a negyedik bölcs távozott egészségesen és épen, mert a látottakat arra használta fel, hogy azon, aki hozzáfordult, segítsen.
A szenvedés köréből mindenki szabadon kiléphet, ahogy tud, és a boldogságot elérheti. De azoknak, akik az üdvözültek világát megismerik, negyedrésze a nagy élményt nem tudja elviselni és belepusztul. Minden nap látni olyan embert, aki a mennyország kapujában összeesett és meghalt.
A másik negyedrész megkótyagosodik. Ilyen fanatikus bolondot is látni eleget.
A harmadik negyed rész a boldogságot magába zárja és önmagának tartja meg, és nem ad belőle másnak...
A boldogságot csak a negyedik bölcs bírta el. Mert a gazdagságot, örömet, tehetséget meg szabad szerezni, de jaj annak, aki hozzá nem elég erős.
Egy része belehal, egy része eszét veszti, egy része a kincset magába ássa, és senkinek sem ad belőle. Az elíziumi kertek fénye benne sötétséggé változik.
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, ami másnak is ad belőle...
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
/ Havas Béla /
Október jött
Hagymahéjszínű október ragadott karon,
aranyló avar szundikált aljában.
Olyan édesen szendergett, mint ahogy
kisded alszik édesanyja óvó karjában.
Csendben lépkedtem rajta, már-már lábujjhegyen,
dalos madarak se búgtak zenével,
csak hogy a nesztől nehogy megzörrenjen,
s az ősz ízét kóstolgattam nyelvem hegyével.
Harmatcsepp ragyogott minden egyes levélen,
sóhajtozott, mi fönt maradt, oly nagyon,
must bukéjától részegen regéltem,
kinek árt s kinek használ hirtelen jött vagyon.
Egy felleg állt őrt vigyázzba ott fent kevélyen,
egy csepp lábujját dugta a langy tóba,
majd hirtelen ugrott a pillanat hevében,
épp szakadni kezdett őrült tempóban.
Aztán elállt, nyirkos, hűvös lett a takaró,
szél tépázta kabátom összébb húztam,
hajam mint a szénakazal, oly nagyon csapzott,
most tombol az ősz, de már tél jő dúltan.
/ Gani Zsuzsanna /
Egy bomba robbant a szívemben:
Tüntetés lesz, testvér, tüntetünk!
Forró szívvel, és mit se várva
Egy eszme indult el velünk.
Az idő ősködéből pattant,
És telt vele a csillogó este:
Ezrek és ezrek az utcákon,
Nem lehet ráismerni Pestre.
Az égen száz csillag hunyorgott,
Lenézett egy-két vörös fényre;
Csattant, kiáltott a jelszó:
A rabságnak már legyen vége!
Egy autó oldalán fityegtem,
És alig hittem a szememnek:
Rendőr sehol, s házak tövéből
Asszonyok, lányok integetnek.
,,Ruszkik haza!" - dörren az orkán,
,,Sztálint ledöntjük!" dübörögtek;
ömlött a nép, torok kiáltott,
a jelszavak meg mennydörögtek
Százfejű szörnyek mesévé váltak,
A provokátort meg kikacagták.
A szobor előtt a nagy téren
Régi világuk megtagadták.
Kemény csapás volt mindazokra,
Akik előtt tapsoltak egykor!
Álltak és néztek várakozva,
Ezer és ezer, százezer sor.
Diadal szállt végig a téren,
S mint tűzvész, orkán ült a tájra:
A magasságban zúgni kezdett
Hegesztőpisztoly kékes lángja.
Motorok zúgtak, erőlködtek,
Megingott végre a Gyalázat:
,,Ledöntöttük a Sztálin szobrot!"
Verték, döngették a vázat.
A Rádióhoz, stúdióba!"
,,Vesszen Gerő, a gaz áruló!"
A forró éjszakában indult
Véres útjára száz golyó.
Én is rohantam, és jött Csepel,
Katonák, lányok, asszonyok,
Rendőrök, munkások, ezren, ezren,
Igaz és bátor magyarok.
És sztrájk is indult. Árva népünk
Kezébe vette végre sorsát.
Másnap már vérben fürdött minden,
De feltámadott Magyarország!
Aranybetűkkel, vérrel írva,
Új, nagy fejezetet nyitottunk
Ország-világ történetében:
Szabadságunkat marokra fogtuk!
Új eszme ragyog fenn az égen,
Dátum született a világon,
Mely tűzbe hoz ma minden szívet
/ Szabó László Dezső /
Ősz
Fű, fa, virág, dal ma mind olyan szomorú,
Ó, ősz rőthajú Október, te zöld aranyú
pergesd csak, pergesd ezernyi sárga, holt
leveledet s mondd nekik így: Hullongjatok!
S míg édes mákonyoddal ízesül új borod
s drága, ritka fényt szór hideg, kába hold,
jöjj, hervadt ősz s hallgasd: sír az őszi síp.
Ma még úgyis szeretlek, ma még úgyis imádlak,
te rőthajú kedves, képe a méla bájnak.
Mert holnap már, lehet: egy holt sziget
leszel te is s körötted néma roncsok
vergődnek majd, te szép, te múló! Sárguló lombot,
piros levelet adsz most nekem? A nyár, úgye, messze ment?
Csatold le hát ragyogó övedet s várj míg lehet,
Ó, ősz, te szép, te múló, te hervadt, te szent.
/ Sinka István /
Októberi hiedelmek, népszokások
Nálunk régen az októbert Mindszent havaként vagy Őszhóként ismerték. Az évnek ebben a szakában a Csízió meglehetősen engedékeny volt: elődeink szabadon ehettek, ihattak minden kedvükre valót, különösen sülteket, borokat, mustot, kecsketejet és juhtejet. Számos népszokás, hiedelem kapcsolódik a betakarítás, a szüret hónapjára.
Az európai népek körében az október - hasonlóan a szeptemberhez - elsősorban a betakarítás, a szüret időszaka, de számos egyéb mezőgazdasági tevékenységre is ilyenkor kerítenek sort. Ekkor van az őszi vetés ideje is.
E hónap ünnepei a márciusi jeles napok tükörképei. Tehát a halász, a hajós márciusban vízre tolt hajóját ekkor vontatta partra, a földművesek a márciusban elővett s az egész nyáron és ősszel használt szerszámait most eltette, a katona a harcban használt fegyvereit most olajozta be.
Október 4. Assisi Szent Ferenc
Amikor a szegények pártfogójára, a ferences rendet megalapító Assisi Szent Ferencre emlékezik a keresztény világ, a vidéki emberek kotlóst ültetnek, s hogy a csirkék el ne pusztuljanak, a gonosz szellemek távol tartására nyírfaágat tesznek a fészekaljba. E nemes szenttől sokan remélnek vigaszt, patrónusa többek között a magányosan haldoklóknak, az állatoknak, a madaraknak, a környezetnek és a környezetvédőknek, a családoknak, a kárpitosoknak és tapétakészítőknek, valamint az állatkerteknek. Szokás volt ezen a héten kanászostorral durrogtatni a hegyen a gonosz szellemek elűzésére.
Október 6. Szent Brúnó
A kölni Szent Brúnóra (1030 körül - 1101. október 6.) emlékezik a keresztény egyház. Brúnó már fiatalon papi pályára készült, felszentelése után a Reimsi Katedrális kanonokja és a káptalani iskola tanára lett. Igen széles körű egyházi és világi műveltségre tett szert, számos tanítványa volt, köztük a későbbi II. Orbán pápa is.
Október 11.
Ez a nap mely a naptárreform előtt Szent Mihály napja volt - elsősorban a britek számára nevezetes, ugyanis a néphiedelem szerint ezen a napon a Sátán levizeli és összeköpködi a szederbokrokat, ezért október 10-e után a szeder már nem ehető. A legenda szerint a Lucifer haragját e növény iránt az váltotta ki, hogy amikor október 11-én Mihály arkangyal seregei a mennyei háborúban győzedelmeskedtek felette, a harc során egy szederbokorba esett, mely csúnyán összekarmolta őt.
Október 15. Avilai (Nagy) Szent Teréz
Ez a nap hagyományosan a szüret kezdete. Bácskában és a Bánságban egykoron dologtiltó nap volt, amikor az asszonyok nem moshattak, és kenyeret sem süthettek.
Október 18. Szent Lukács
Szent Lukács evangélistára emlékezik a katolikus világ. Őt tartják az Újtestamentum harmadik (Lukács evangéliuma) és ötödik (Az apostolok cselekedetei) könyve szerzőjének. A Biblia azt írja róla, hogy orvos volt, ezért a doktorok és a sebészek, valamint a kórházak és a gyógyfürdők védőszentjeként tisztelik. A keresztény hagyomány szerint ő volt az első ikonográfus, lefestette Szűz Mária, Péter és Pál képeit, emiatt a művészek pártfogójának is tekintik.
Október 20. Vendel
Szent Vendel a legenda szerint a 7. században élt ír királyfi volt, aki remetéskedett, majd egy birtokoshoz szegődött, ahol annak nyáját ellenőrizte, ezért a jószágtartó gazdák és pásztorok védőszentjükként tisztelték. Emiatt mondták azt, ha állatvész ütött ki, hogy Vendel viszi az állatokat. Sokfelé e napon a templomból körmenettel vonultak Szent Vendel szobrához, akit pásztoröltözetben, lábánál kutyával és báránnyal ábrázoltak. E napon a jószágtartó gazdák és pásztorok nem fogták be a jószágot és vásárra sem hajtották ki.
Október 21. Orsolya
Október 21-én a pogány hunok ellen vívott harcban, 383-ban Kölnben mártírhalált szenvedett, a középkorban nagy kultusznak örvendő, Szent Orsolyának és 11 szűz társnőjének van az ünnepe. Úgy tartják, hogy ha Orsolya napján szép az idő, akkor karácsonyig olyan marad, sőt az egész tél kellemes lesz.
Október 25.
Ez a nap a II. Vatikáni Zsinatig az ikerszentek - Crispin és Crispian - ünnepe volt. A legenda szerint a 287 körül Maximiar Hercules uralkodása alatt, Soissons városában vértanúhalált szenvedett szentek cipészként keresték kenyerüket. Noha a létezésükre nem találtak elegendő bizonyítékot, ezért 25-e ma már csak fekete betűs ünnep, mindazonáltal védőszentjükként tisztelik őket a foltozóvargák, bőrkesztyű- és cipőkészítők, a bőrdíszművesek és a takácsok.
Október 26. Dömötör
Az ország keleti felében ő volt a juhászok pártfogója. Juhászújévnek is nevezik e napot, mert ezen a napon számoltatták el, vagy hosszabbították meg a juhászok szolgálatát, akik a plébánia udvarán birkapaprikást főztek, a juhásznék bélest sütöttek. Az Alföldön ezen a napon állatvásárokat, többnapi mulatságokat tartottak. (Hortobágyon, Szegeden juhásztort, juhászbált rendeztek). Régen időjárásjelző nap volt, a Dömötör napi hideg szélből kemény telet jósoltak. Dömötört, a keleti egyház szentjét, a juhászok pártfogójának tartják.
Október 28. Zelóta Simon és Júdás Tádé
Keveset tudunk róluk, a legrégebbi egyházi autoritások szerint e keresztény szentek halászok voltak. Manapság hagyományosan gesztenyét esznek ezen a napon. Régi brit szokás szerint ezen a napon a hajadonok meghámoznak egy almát, gondosan ügyelve rá, hogy a lehámozott almahéj egybe maradjon. Miután végeztek a hámozással, leendő szerelmük nevének kezdőbetűjét tudakolva Júdáshoz és Simonhoz fohászkodva, jobb kezükben háromszor körbeforgatják, majd a bal válluk felett hátradobják az almahéjat. Ha szerencséjük van, az a dobást követően is egyben marad, és leesve a jövendőbelijük nevének a kezdőbetűjét rajzolja ki, ha viszont elszakad, nem várható házasság. Nálunk október 28-a, Simon és Júdás napja a Hegyalján a szüret kezdete.
"Októberben van néhány nap, amely majdnem tökéletes. Az ég kifeszül a fejünk fölött, tiszta kék, olyan mély és makulátlan, hogy minden megszépül tőle.
Az országút mentén vörös, arany, rozsdabarna, bordó és narancsszínben
játszanak a fák. Minden szín neonfénnyel ragyog, lüktet a nehéz, aranyló napfényben."
(Laurell Kaye)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)