Csabai Lajos: Augusztusi vers

Augusztusi vers

Augusztus van, tombol a nyár.

Elmédben hűsre vágyik,

Csak piheg a gondolat.

A láthatárt kémleled,

Vajon jön-e végre

Enyhítő lágy fuvallat?

Amott nyugat felé

Szürkül az ég alja.

A hegy felől már

Testes felhő gomolyog,

Megrémül a nap,

Mint ki vesztét érzi,

Rád zúdítja még

Maradék sugarát,

Aztán megadóan a

Felhőbe sompolyog.

S a fuvallat jön. Nem hűst,

De jeges szelet áraszt.

Erejétől a jegenye meghajlott.

Megdördül az ég,

Száz villám cikázik.

Vízfüggönyt ont a menny,

Millió jégszem kopog.

Hömpölyög az ár,

S te visszakívánod már

Az imént még perzselő napot.

   

   / Csabai Lajos / 

Zelk Zoltán: Augusztus

 

Augusztus

Augusztus

Augusztus (Ősi magyar nevén, Új kenyér hava)

az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos.

Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta.

Az, hogy ez a hónap - különös módon -

a július után szintén 31 napos, annak köszönhető,

hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart,

mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van.

Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt.

Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra,

latinul Sextilis (,,hatos") volt a neve, utalva arra,

hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban,

amely kezdetben még a márciussal kezdődött.

A 18. századi nyelvújítók szerint az augusztus: hévenes.

A népi kalendárium Kisasszony havának nevezi.

(A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából)

A július dél buja élénk derüje

Szabó Lőrinc : Július csatája

Július csatája

Itt a pokol, a nyár: élvezem, mint az ördög.

Ez a jó, ez az én kék-piros évszakom,

az őrült július! Méz sűrűn-vastagon

folyik fény s levegő, s minthogyha belefőzött

kertek - málna, barack - fűszereznék, gyümölcsök,

párolgó rubinok; s ha szemem lecsukom,

bundaként nyalogat minden kis fuvalom,

lebegő bundaként a bársonynyelvű gőzök.

De most szent ez a tűz, e pokol, sűrít, érlel.

Hűl a Bak, fűt a Rák, forr a világkazán:

most küzd, előre, most küzd meg a Nap a téllel!

Az ősz már a csata eredménye. Sovány,

vagy dús? -: most dől el, itt, az izzadó határban,

s fent, az istentelen, rőt-azúr Szaharában.

             / Szabó Lőrinc /     

                                               

Köszöntünk Július!

Tüzes szekéren érkezik július

Tüzes szekéren érkező július

Forró napsütés, fényben lángoló határ, nyári napsugár – hirtelen ránk zúduló nyár – fényszőke július. A Föld csak úgy szívta magába a Nap simogató sugarait. Már naparany a rét, szomjúhozik a természet.

Olykor az ablaknál állva nézzük a hirtelen lezúduló, csattogó, forrongó, jajongó, ömlő nyári vihart. Figyeljük a cserepekről leömlő, az ereszen messze túlcsorduló vízfüggönyt.

Kalászosok hajlongnak, ringó vetések aranyban a forró, júliusi szélben – tart az aratás. Tűzforró a délibáb.

Madárkoncert az erdők hűs mélyéről, a kertek felett. Parázsló idő – a mezőn, a réten ringó fények, pipacstengerben virítva. Porfelhők a légben.

Az érő gyümölcsökön részegen dongnak a darazsak, beszippantva a nedűket.

Apró hullámokat terel a huncut júliusi szél, békák kuruttyolnak az ezüst hold alatt.

A vizek felett visszatükröződik a fénysugár táncolva, ragyogva. Tiszta, virító a horizont, vagy rózsaszín felhőkkel játszik a júliusi napsugár.

Verejtékezőek az álmatlan, zaklatott éjszakák. A csillagos égbolt alatt kék-aranyak az éjek - éjvirrasztó hajnalra érkezik a reggel.

Aki csak teheti, vízparton tölti vakációját.

A fény ragyogásában, a madarak énekével, a hegyek sötét, hűvös koszorújával ölelve zeng a nyár.

       

Kálnoky László:Július

Kálnoky László – Július

A perzselő és buja nyár

kemencéjében a kopár

fennsík kigyúl, lentebb a málna-

bokrok nyújtják gyümölcsüket,

s a szunnyadó erdők felett

úszik a tölgyek barna álma.

Lombok között bujkál a fény,

zöld láng lobog a fák hegyén.

Szerszámládájukat kinyitják

a kis, hegyes fülű manók,

kezükben gyújtó és kanóc,

hogy felrobbanthassák a sziklát.

Kilencszáznegyvenegy nyarán

együtt jártunk itt, kicsi lány.

Elnézem a patak szökellő

vizét, sok hófehér kavics.

Úgy illant el mosolyod is,

mint a patakvíz, mint a szellő.

Látom fejünk fölött az ég

s az elúszó felhők színét.

Lassan haladsz a fák alatt, s én,

ahol a lomb már kevesebb,

árnyékos helyet keresek,

mert ellenséged volt a napfény.

Télen meg órákig hanyatt

feküdtél nagy ponyvák alatt;

védett a pokróc és a lábzsák.

Üvegharangba zárt a csend.

Sötétedett, és odafent

kigyulladtak az égi ábrák.

Mint a tudós, mint a vegyész,

kinek a tört rész is egész,

mikroszkóppal járnám a tájat.

Micsoda drága gyűjtemény

volna, ha összegyűjteném

azt, ami itt maradt utánad!

Üres doboz, papír, szalag,

szőke hajszál, mind új adat!

Eltűnődnék minden darabkán,

melyet megkímélt az idő,

s mint mozaik szemcséiből,

arcképed újra összeraknám.

Hanyatt dőlök. Zizeg a fű.

A szenvedés mily egyszerű!

Véletlenül szemelt ki engem

kísérletéhez anyagul,

s mellékesen és hanyagul

forgatja meg tőrét szívemben.

Láthatlak-e még? Alakod

a romboló kedvű napok

sora lassan foszlatja köddé.

Mintha helyettem néma fák,

sötét tanúk kiáltanák

a jajszót: „Nem jössz vissza többé!”

       / Kálnoky László /

                                     

Üdvözöllek Július !

Egyedi Emese:Júliusi ballada

 Júliusi ballada

Váradi hársak. Platán árnya-lombja

Nyurga fügefa az udvarban: látlak, látlak!

Rózsák. Kapuk vascsipkéje.

Kapualjak pince-hűvössége.

A híd korlátjai leváltak!

A lépcső leomlott, a sodrás idegen lett!

De fürkészhetlek bár,

a felidézés is erőtlen,

nem zuhantam, nem tündököltem.

(Elpusztul - szólnál - ha kimondod!,

megszüntetheted, ha leírod,

hogy ez van, ez volt.)

Ez volt, vagy inkább úgy képzeljük;

szebb ábrándjaink énekbe szerezzük,

jelképes történetbe, versbe.

Egy gerle, nyaka kitekerve.

Macskakölyök várja halálát,

Körös habjától megváltását.

Ajánlás

Hársam Váradon és akárhol,

szép tavaszom. Már nem hiányzol.

Sírás esztendei mögöttem.

Vetésem ringatom a csöndben.

    /   Egyedi Emese  /