Szikszai Ilka : Januári hideg fagyban

 Januári hideg fagyban

Januári hideg fagyban házak

Állnak hóval befedve,

Csillámló ezüst ágak

Bóbiskolnak az úton heverve.

Most alszik a természet,

Fehér takaróba süllyed lábam,

Szélnyírbálta utcaképben,

Jégcsapok lógnak megadóan.

Januári hideg fagyban,

Ördögűző, dermedt télben,

Léptem mellett angyal suhan;

Arcom tükrén szárnya lebben.

Aranyrizsport hint a tél,

Csikorog a tél vad dühe,

Szívemen rácsos, kemény páncél,

Utamban áll, muszáj menedéke.

Vibráló neon tenger övez körbe,

Érzem a jóságot és a fényt,

Halk neszekkel fon át körbe,

Tünékeny árny rejt veszélyt.

Januári hideg fagyban,

Démon ménkű szakadt fejemre,

Féltem ott a kicsi útban,

A sátánt láttam megeredve!

Hadonásztam, a gonoszt kergetve,

Távozz tőlem, messzire!

Csilingelő hang szólt mellettem:

"Ne félj tőle, mert szíved zárva előtte"

Januári hideg fagyban

Ördögűző dermedt télben,

Léptem mellett angyal suhan-

Arcom tükrén szárnya lebben.

       /    Szikszai Ilka  /

                                  

Keller Pál : Egy januári délután

 Egy januári délután

Ködös, nyirkos vasárnap. Egy kérdés, mely válaszra vár:

A fülledt szoba langymelege, vagy az eső áztatta határ?

A talány költői, és már a bakancsomat keresem,

Mert én a természetet önmagáért szeretem.

Nincs az a feltétel, melyet kiszabhatnék neki,

Aki minden színét, változását egyformán kedveli,

Ha csak egy jégbe fagyott követ mutat,

vagy a sötétlő égen egy parányi kékséget,

Örök szabad énem megtalálja benne úgyis a szépséget.

Elindultunk tehát hű kutyámmal párban,

Lassan haladva mélyültünk a sárban,

Cipőm karimáját megkétszerezte a dagonya,

Kusza térkép lett így lépteimnek lábnyoma.

Hirtelen ágak zörrentek tompa reccsenéssel,

Majd egy karcsú őz tört utat kecses szökkenéssel,

A tájat szürkére mázolta január ecsetje,

De a köd ölelte fák tövét üde moha lepte.

A vetés felett ölyv vitorlázott egykedvű unalommal,

Eltöltve minden porcikámat buddhai nyugalommal,

Árván maradt csipkebogyókon páracseppek kövéredtek,

Majd küldetésük teljesítve, hangtalan a mélybe estek.

Egy elszáradt kóróra kicsi pók meleg gubót készített,

A vizenyős fűből nőtt apró gomba téli fövenyt ékített,

Rendezetlen vakondtúrások frissítették a zöldessárgán alvó rétet,

Melynek szélén szorgos kéz alkotta farakás színezte a képet.

Mindent áthatott a gyönyörű csend,

És érezhető lett a Gondviselő rend,

A szántás szélén porladni vágyó hatalmas rögök

kórusban kiáltották: A természet örök!

                 /     Keller  Pál   /

                                             

Domokos Jolán : December

 December

Gyémánt-könnyes jégvilággal

köszöntött be a karácsony,

pihe-puha hótakaró,

fehér bársony ült a tájon.

Csupaszra vetkőzött fákkal

a napfény nem szeretkezett,

erdő mélyén és határban

szél úr hópelyhet kergetett.

Decembernek lélegzete

sűrű, tejes ködbe fagyott,

felhők mögül a fény kibújt,

megérkeztek az angyalok.

            / Domokos Jolán /                          

Csorba Győző : December

 

Heltai Jenő : December

  December

Nem pesti hónap: budai hónap,

Kisvárosi, falusi hónap,

Nem jazzal, rádióval hangos

Vásáros, mai hónap:

Százév előtti, régimódi, biedermeier hónap,

Gyermekéveink hónapja,

A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé,

A Megfagyott Gyermek hónapja,

És Andersen kis gyufaárus lányáé,

A fehérszakállú Mikulásé

És a kisded Jézusé,

Jóság és szeretet hónapja,

A megfogyatkozott jóságé és a

megcsappant szereteté.

Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,

Nincs, aki újra befűtse.

Didereg az Ember,

Haldoklik a világ.

Ez a melegségre szomjas jégvilág,

Mely időtlen idők óta koldusan nyeli

Az áldott Nap maradék-tüzét,

A türelmes föld gyérülő szenét

És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit.

Hová lett az isteni kenyér,

Mely azért volt, hogy mindenkinek

Jusson belőle egy karéj?

Alig maradt belőle egy decemberre való

Egy napra való

Egy estre való,

Egy karácsonyestre való!

Talán imádkozni kellene!

Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,

Megfogni egymás kezét,

Összebújni, egymást megölelni

És utolsó szikrájából annak, mi bennünk emberi,

Új tüzet rakni új jövőhöz

És friss kenyérsütéshez.

           /  Heltai Jenő /

Karácsonyi köszöntő!

 

George Bacovia;December

December

Nézd, hogy ha havazik december...

Szerelmem, figyeld az ablakot!

Szólj, hozzanak még parazsat,

halljam a tüzet, hogy pattog.

A kályhához közel hozz széket,

kéményben a vihart hallgatnám -

vagy napjaimat? de ez mindegy-

megtanulnám szimfóniáját.

Szólj még, hogy hozzanak teát is,

és bujj ide mellém, kedves!

A Sarkról olvass nekem bármit,

s havazzon... a hó eltemessen.

De jó meleg van itt nálad,

Szent minden, mi díszíti szobád,

Nézd hogy havazik december...

Ne nevess... csak olvass tovább!

Nappal van s micsoda sötétség...

Szólj hát, hogy hozzák a lámpát.

Nézd, a hó, akár a kerítés,

S dér lepte az ajtónak zárját.

Én nem megyek ma már el innen...

Özönvíz előtt se után:

Nézd hogy havazik december...

Ne nevess... csak olvass tovább!

        /  George Bacovia  /

                                       

                               

December:Ez a hónap az ünnep

 December

"Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel dobogó szívvel megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani: s még mindig várok valamire."

          / Márai Sándor /

Pécsi Ágnes : Majd felkérem a Mikulást

 Majd felkérem a Mikulást...

...fel én, egy táncra,
na jó, előtte koccintunk,
jó kis meggypálinka várja,
kicsit dumálunk,
pihenjen, ha fáradt,
...ej, de aztán
járjon ám a lába!

Jóban vagyok vele,
olyan apás, papás,
szeretem az öreget,
jókat mesél, az ám!
Tele van a szíve
annyi, de annyi
gyermekszóval,
közben csillog a szeme,
ahogy csak mondja, mondja...

Meg aztán bevallom,
olyan jó bújni
oda, ahhoz a subához,
őt erősen átfonni,
olyan melegem lesz,
olyan jó érzés,
csak úgy lüktet az a szív,
jóságos érintés!

Már múlt évben
meg előtte meg előtte
terveztük a táncot,
ej, de mindig meglépett,
mert mennie kellett,
mindig sok a dolga,
ilyenkor nem ér rá,
elrepül az a fél óra.

Pedig most nem menekül,
meg is írtam neki,
már gyakorlom a lépést,
jó lesz, ha ő is követi,
Kék Duna ritmus,
egy, kettő, három,
négy, öt, hat...
jaj, de várom,
apóval egy jót táncoljak!

  /   Pécsi Ágnes /

                            

Papp Bianca : Decemberelő

Decemberelő

Le érett már a sok gyümölcs

öregesen süt ránk a Nap

levél hullva - gyarapítja

- út fövenyét beborítva -

rőt színű, puha szőnyegét.

Lépések a kerti úton

zizzenve, lassan elhalnak

mókusok a fenyőágon

fázósan összebújnak,

rigó matat az avarban

pakolja a sok levelet

bogyót remél még alatta,

amit ripsz-ropszra megehet.

Ablaküveg dísze is más,

parányi csizma, kis cipő

kandin mozdulgat a függöny

Mikulás mikor jössz elő?

       /  Papp Bianca  /